Magamról

Budapest, Hungary
"Ki egyetlen lelket megment, az egész világot menti meg." Szeretem a cicákat, gyerekkorom óta. Megértjük egymást, mert hasonlóak a szokásaink, ezért nincs harag köztünk. Két cicával osztom meg az otthonom, és ez egy nagy boldogság:) facebook: Pixiecat Live

2011. augusztus 22., hétfő

Minden eldől...

Mindketten igazi nők. Ebben mindig biztos voltam, de egyre bizonyosabb. Hisztisek, durcásak, dorombolósak, bújósak, harciasak, szeszélyesek, aranyosak, szerethetőek, bosszantóak, és mindemellett rendre nevelőek. Mert ha valamit elől hagyok, az a földre kerül macskajátéknak. Éhesek, de nem tudják mit is ennének. Alszanak,sokat. De az ahogy az alváshoz hozzákészülnek, az kész. Természetesen meg kell dögönyözni a párnámat, amíg ébren vagyok nem zavar, hogy a párna masszírozásból egyszer csak eldőlés van. Amikor azonban elalszom, és nem veszem észre az előkészületeket, akkor ér meglepetés. Egyszerűen rádől, ráhuppan, ráesik, sőt szerintem egyenesen rávetődik a fejemre. Majd békésen elalszik. Ott, ahol előtte én aludtam az igazak álmát. Én meg nézhetek ki a fejemből, amíg utolsó mozdulattal a kezemre teszi a mancsát, mintegy jó éjszakát kívánva.

Viszont ezt az eldőlést megteszi bárhol máshol is. Az ágy szélén is. Akkor én nevetek, és ő néz csúnyán:D

Azt mondják, a macskákat nem szabad kinevetni, azért én nagyon jókat derülök. Ha ő a fejemre eshet, akkor én mosolyoghatok:D

Ébredtem már arra is, hogy valaki rágja a hajamat, fülemet. Mosdat. A legkülönbözőbb dolgok történnek.

Vannak emberek, akik a szellemekben hisznek, és ha valami leesik a földre, akkor már félnek. Én úgy gondolom, csak egy nagyon gyors macskájuk van:D