Paint:D

Egy fehér cicát hogy rajzolnék le fehér háttérre?:D

Punkt, Punkt, Komma, Strich,
fertig ist das Mondgesicht.
Und zwei spitze Ohren,
so wird sie geboren.
Ritze-ratze, ritze-ratze,
fertig ist die Miezekatze.

Régi cicám...

Születésemtől vidéken éltem, rengeteg cicám volt. Aztán egyszer valahogy elfogytak. Sokáig nem volt, és hiányzott. Egy újsághirdetésben láttam, hogy egy egyéves, fekete, ivartalanított fiú cica gazdát keres. Azonnal fel is hívtam az akkori gazdáit, és másnap mehettem érte. Undok egy macska volt. Elit helyről való, a lakás is majdnem aranyból volt. A gazdái elmondása szerint, ők annyira elfoglaltak a munkájuk miatt, hogy nem érnek rá vele foglalkozni. Ezt elhittem, látszott a macskán. Gyönyörű, hatalmas félperzsa, de olyan magának való, undok, agresszív, akaratos jellemű, hogy öröm volt nézni. Betuszkoltuk egy macskahordozóba. Azért magabiztosan tekintettem a jövőnk elé, nem először láttam macskát. Addig lakásban élt, átkerült velem egy házba, a kertbe nem engedtem ki akkor még, mert szó szerint fára sem tudott mászni. Semmilyen élettapasztalata nem volt az elemes egéren kívül. Veszélyes lett volna kiengedni falusi környezetbe, ahol kutyák, macskák és vérszomjas egerek is rejtőztek.
Nem fogadtunk azonnal örök barátságot. Én iskolába jártam, ő meg otthon duzzogott. Amikor hazaértem együtt duzzogtunk. Ismeretségünk hajnala igen nehezen ment. Simogatni nem engedte magát. Evett, ivott, bevette a vitaminjait, aztán elbújt.
Egy fél év után észrevettem, hogy éjjel a lábamnál alszik, idővel pedig már a mellkasomon aludt és az orromba szuszogott. Annyira összebarátkoztunk, hogy mindenhova együtt mentünk, a lakáson belül. Együtt néztünk filmet, a fürdés és minden más is együtt történt.  Aztán eljött a tavasz, és úgy döntöttem megismerhetné a külvilágot. Ha már ilyen jóba lettünk, csak nem szökik el. Kinyitottam hát az ajtót, erősen féltem, hogy mi lesz. Sétált a fűben aztán visszaszaladt a házba. Ez párszor megtörtént. Aztán már éjszakára is kikéredzkedett.  Voltak nagyon hosszú éjszakáim, mikor hazavártam. Egy idő után már egereket kaptam ajándékba. Felismertem álmomban, mikor kintről fojtott nyávogás hallatszott. Tudtam, hogy egérrel a szájában nyávog. Nem tudtam évek alatt sem meggyőzni, hogy én nem egéren élek:)  Ahhoz képest, ahogy az ismeretség kezdődött, már gondoskodott rólam. Volt, hogy kaptam verebet is. Nagy harcok voltak köztünk, mert egérrel, sem verébbel, sem más állattal ( főleg amikor élőt hozott és még játszott vele, és lerakta nekem is hogy játsszak) nem jöhetett be. Ő kinn nyávogott, én bentről szónokoltam.

Pedig annyi mindent megéltünk együtt, néhány házibulit is kibírt, a hangfalon aludva. Igen türelmes lélek lett mellettem:) És volt lila a feje búbján a szőr is, mert punk cica volt. Nem szólt ő semmiért, birka türelmű cicó volt. Velem volt az első szerelmemnél és a szakításnál is. Együtt sírt és nevetett velem, dorombolt ha kellett órákon át, hogy én ne szomorkodjak. Velem jött a boltba, sőt átment sonkát kunyerálni, amíg én iskolában voltam. Elém jött amikor hajnalban a buliból sétáltam haza.  Ha a lépcsőn másztam fel, hát várt türelmesen a lépcső tetején:D

Hét évet töltöttünk együtt, és rengeteg álmatlan éjszakát. Hol az aggódás miatt, hol pedig a nyávogás miatt:))

2004,nyár, de rég volt:)

Bármeddig ébren lennék, újra érte, de már idős volt és elment.

Hogyan hívjunk elő egy elbújt cicát?

Először is szükség van egy jól elbújt cicára. Ha ez megvan, akkor elő kell csalogatni. Ez nem megy könnyen, nem megy csak úgy. Persze, elő lehetne húzni, le lehetne róla húzni a leplet. Na, de az nem sportszerű.
Íme a megoldás:

Kezdeti próbálkozások..

Már majdnem cica...

És íme:) Csak egy olyan tárgy kellett hozzá, amit mindig meg akar kaparintani, az övem, csillog, zörög, és fel lehet kapaszkodni érte a lábamon. Ez nekem kevésbé szokott tetszeni, mint  neki.

Cicamosdás:))

Ilyet szoktak az emberek is, ha már késésben vannak a munkahelyükről... A cicalétben viszont az a jó, hogy nem késnek el semmiről.

:)

Az én cicáim a legjobb cicák a világon. Azért tudom, mert tegnap éjjel lázas voltam és nagyon- nagyon fájt a fejem. Talán  a fáradtságtól, mert a napokban alig tudtam aludni valamit. És vagy én aludtam nagyon mélyen, vagy ők voltak nagyon jó kiscicák. Nem ébresztettek fel, csak egyszer, akkor éhesek voltak éjjel. 16 óra alvás után magamtól keltem fel, ők pedig húzták a cicalóbőrt. És most is ezt teszik. Még mindig fáj a fejem:(  Lehet kérek tőlük egy kis cicahamit:))