Magamról

Budapest, Hungary
"Ki egyetlen lelket megment, az egész világot menti meg." Szeretem a cicákat, gyerekkorom óta. Megértjük egymást, mert hasonlóak a szokásaink, ezért nincs harag köztünk. Két cicával osztom meg az otthonom, és ez egy nagy boldogság:) facebook: Pixiecat Live

2011. június 10., péntek

Egy újabb nap

A cicák egyre otthonosabban érzik magukat nálam. Már tudják, hogyan kell a függönyön hintázni, és hogy a telefont le lehet húzni a szekrényről, ha a töltőnél fogva elkapják. Azt is tudják, hogy a laptop borulékony, de csak ha rosszul teszem le az asztalra, és lehetőséget adok a lebillenésre egy-egy cica súly alatt. Mindent együttes erővel érnek el.  Nem irigyek, nem válogatnak. Mindent akarnak, de mindent ketten, együtt. Összefognak abban is, hogy csínyt eszeljenek ki, és abban is, ha dorombolni kell. Rengeteg boldogságot adnak:) Vannak apróbb nézeteltéréseink, pl. a csupasz lábszáramon nehezebb felmászni, mintha a nadrágomon kellene. Ezért természetesen én vagyok a hibás, ez benne van a nézésükben. Egyéniség mindkettő, hiszen cicák. Ez az amiért az állatok közül legjobban tisztelem a macskákat. Céltudatosak, de tudják hogyan érjék el a céljukat. Egyedül, vagy csapatmunkával. Az ember példát vehetne róluk.
Az alvás is fontos:) Este és reggel is. Napközben a legfontosabb:)

A megfelelő mennyiségű alvás lehetővé teszi, hogy aztán rengeteget játszanak...:)