Gondolataim

Sokszor nézem az örökbe fogadható kiscicák képeit, egyes oldalakon. Általában állatmenhelyeket nézegetek, melyek többnyire önerőből vannak fenn tartva, lelkes állatbarátok által. Erő feletti küzdelmet folytatnak egy barátibb közösségért. Azért szükséges az ő jelenlétük, kicsiny világunkban, mert az emberek nagy része, nem hajlandó észrevenni, hogy köztünk élnek azok az állatok, akiket mi rekesztettünk ki az élőhelyükről. Gondoskodni kellene róluk, de könnyebb eldobni. Engem arra sarkall, ha kóbor állatot látok, hogy gondoskodjak róla. Az ember tette élhetetlenné a környezetüket, de csak saját magára gondol. Amikor egy szülő a gyermekének állatot ajándékoz, nem elég, ha azt mondja: simogasd, ne nyúzd... azt is meg kell tanítani, hogyan etesse, gondozza. Egy gyermek nem tudja magától, de ha tanítjuk őket, nő a felelősség tudatuk, melyet felnőtt korukra is megőrizhetnek. A szülő feladata olyan felnőtté nevelni, hogy a következő generáció már odafigyeljen erre a problémára.

Budapest erre ékes példa. Panelrengeteg. Betondzsungelek. Szobacicák. Ennyi pont elég ahhoz, hogy amikor a fiú és a lány cicánk felcseperedik, kiscicák legyenek. A megelőzésre persze alig gondolnak. Ezután jön a  "jajj, de aranyosak, tartsuk meg" . Nem fogják megtartani, sem eltartani. Egyetlen gondolata támad a szülőnek, hogy meg kell szabadulni az otthonába tévedt élősködőktől.  Így lesznek a kóbor macskák, így lesznek a szemetesbe dobott állatok. Élve, vagy holtan.  Mindezt végig gondolva vigyünk haza állatot. Aki tud róla gondoskodni, megfelelő életteret biztosítani egy cicának, vagy bármely más állatnak. Kizárólag az vigye haza. Pozitív döntés után, kezdjünk el állatmenhelyeken érdeklődni, hiszen ott is elárvult állatok vannak. lehet, hogy kicsit csapzottabb  a szőrük. lehet, hogy neveletlenek, félénkek, nehéz természetűek. de mindez az embernek köszönhető. Amit az egyik elront, tegye helyre a másik.  Nem csak a kicsi cicák vágynak szeretetre és élelemre, meleg otthonra, puha fűre amiben játszhatnak. A felnőtt, megunt macskák is rengeteg szeretetet adnak. Nem várnak ők mást, csak odaadást. Amit kapunk cserébe, az felülmúlhatatlan:)

Első órahossza, immár anyukájuktól távol

Láthatóan feltalálták magukat. Kicsit félősen néztek szét első perceikben. Inci és Finci lettek. A nevek néha felcserélődnek:) Kezdő pillanataikban a cicára sem hallgattak. A tej viszont kedvükre tett. Sosem láttak almos tálat, ezért megmutattam hát nekik. A tál fedett,de elsőre levettem a tetejét. Büszkén mondhatom, éjjel is használták, minden segítség nélkül! Hat hetes cicáim:) Harcolnak sokat, persze két alvás között.