A macskák furfangosak, okosak, értelmesek. Simán túl járnak az eszemen, pedig figyelek. Minden mozdulatukat figyelemmel tudom követni, mégis mindig találnak kiskaput. Aminek örülök, hiszen találékonyak. Látszik, hogy szabad szellemben lettek nevelve általam, a "Csinálj amit akarsz, majd elpakolom, csak érezd jól magad!" - elvet követve. Tehát élünk hármasban, szeretetben, nyugalomban...
Egy kedves szituáció a reggeli ébredés. A fehér cicáé az a megtisztelő feladat, hogy ébresszen, legalábbis ő így döntött már hónapok óta. A tarka cica olyankor velem alszik valahol hozzám kuporodva, édesen.
Tehát, alszok, mint a bunda. Az ébredésnek fokozatai vannak. Az első fokozat, hogy halk dorombolást hallok, de ez még kedves, kellemes, inkább álomba ringat még jobban.
A következő fokozat, ha nem hallgatok a dorombolásra, akkor bizony a párnámon lévő bármennyi helyen elnyúúúúújtózik, és a két mellső mancsával az arcomat simogatja. Ez már azért értésemre jut, és elfordítom az arcom. Nem ijedős a cicám, nem adja fel könnyen. Feláll, átsétál a másik oldalra és újrakezdi. Ez így ismétlődik párszor. Ha semmi nem használ, és én még mindig aludni akarok, akkor jön a harc. Egy apró nyávogás, egy közvetlenül a fülembe szagolás, dorombolás. És a finálé, amikor semmi nem segít, úgy dönt, rendben akkor aludjak, ő is alszik, és egy laza mozdulattal ráesik a fejemre. Egyszerűen eldől, mint aki jól végezte dolgát. Erre ugye én felébredek, ők pedig alszanak tovább:)))
és ilyenkor alszanak tovább? az enyémek kaját akarnak ilyenkor nagyon ^^
VálaszTörlés